Cserkésztörténelem a kezdetektöl

A cserkészmozgalom alapjait Lord Robert Baden-Powell of Gilwell (ahogy cserkészek hívták: Bi-Pi), a brit gyarmatbirodalom katonatisztje a második búr háborúban rakta le. Bi-Pi Mafikeng erődjét védte ötszörös búr túlerő ellen. Az ostrom (1899–1900) során önkéntes fiatal fiúkból futárszolgálatot szervezett, így egyrészt nekik is elfoglaltságot adott a hosszú ostrom alatt, másrészt katonáit más feladatokra tudta átcsoportosítani. A fiatalok megbízhatóan teljesítették feladataikat, ezért egy iránytűt és lándzsahegyet ábrázoló jelvényt ajándékozott nekik (a cserkészliliom szimbóluma is az iránytűből ered).

A hosszas és elszánt küzdelem, amellyel megvédte az erődöt, nemzeti hőssé tette az Egyesült Királyságban. 1899-ben kiadott katonai kiképzési kézikönyvét (Aids to Scouting) elkapkodták a boltokból, és számos tanár és ifjúsági szervezet használta segédanyagként.

Látva az Aids to Scouting nagy sikerét, Bi-Pi újraírta könyvét fiatalabb olvasók számára. Miután elkészült egy piszkozattal, 21 különböző társadalmi hátterű fiút gyűjtött össze, és egy egyhetes nyári tábort szervezett, hogy nevelési programját a gyakorlatban is kipróbálja. Ezt az 1907 augusztusában, az angliai Brownsea Islanden tartott tábort tekintik a cserkészet megalapításának.[6]

1908-ban jelent meg Scouting for Boys (Cserkészet fiúknak) című könyve, amely az Aids to Scouting ifjúsági változata volt. Baden-Powell eredeti elképzelései szerint ötleteit már létező ifjúsági szervezetek, például a Boys' Brigade használhatták volna nevelési programjukban, azonban spontán módon sorra alakulni kezdtek a cserkészcsapatok, akik a segítségét kérték. Ő támogatta őket, és így indult a cserkészmozgalom terjedése.

Robert Baden-Powell (Bi-Pi)

Az első cserkésztábor emlékműve Brownsea szigetén (Anglia)

A cserkészmozgalom a Scouting for Boys megjelenése után gyorsan elterjedt a Brit Birodalomban. Az első elismert Anglián kívüli csapatot Gibraltárban alapították 1908-ban; közvetlenül ez után Máltán is megalakult egy csapat. Az első, jóváhagyott cserkészprogrammal rendelkező domínium Kanada lett, amit Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Afrika követett. A brit domíniumokon kívül az első ország, amelynek hivatalosan elismert cserkészprogramja volt, Chile volt. 1910-re a cserkészet megjelent Argentínában, Dániában, Finnországban, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Indiában, Brit Malájföldön, Mexikóban, Hollandiában, Norvégiában, Oroszországban, Svédországban és az Egyesült Államokban, de Magyarországon is ekkor alakultak az első csapatok. Az első cserkésztalálkozó, melyet 1909 szeptemberében tartottak a londoni Crystal Palace-nél, 10 000 fiút és – első alkalommal – lányokat is vonzott.

A program eredetileg a 11-18 éves fiúkra fókuszált, de ahogy a mozgalom nőtt, nyilvánvalóvá vált az igény vezetőképzésre, valamint fiatalabb és idősebb fiúk, illetve lányok számára szóló programra is. Az első, kiscserkészek illetve roverek számára szóló programok az 1910-es évek végén készültek el. A cserkészmozgalomtól szervezetileg függetlenül működtek, amíg az adott ország cserkészszövetsége hivatalosan el nem ismerte őket. Az Egyesült Államokban például már 1911-től foglalkoztak kiscserkészekkel, de a hivatalos elismerésre 1930-ig várni kellett.

Lányok is csatlakozni szerettek volna, szinte már a mozgalom elindulásától kezdve. Baden-Powell és húga, Agnes Baden-Powell 1910-ben létrehozták a lánycserkészetet (angolul: Girl Guides, ill. Girl Scouts), a fiúkéval párhuzamos mozgalomként. A Crystal Palace-nél megjelent lányok kérésére az alapításkor Agnes Baden-Powell lett a lánycserkészek első vezetője. 1914-ben ő hozta létre a fiatalabb lányok számára a rosebuds (rózsabimbók), majd később brownies (tündérkék) névre hallgató kiscserkész korosztályt. 1920-ban lemondott a vezetésről Olave Baden-Powell, Robert felesége javára, aki 1918-tól Anglia, majd 1930-tól a világ lánycserkészeinek vezetője lett. 1928-ban a magyarországi Parádon alakult meg a Cserkészlány Világszövetség (WAGGGS). Ebben az időszakban a lánycserkészek – a társadalmi elvárásoknak megfelelően – a fiúktól külön szervezdődtek; az 1990-es évekre azonban a WOSM tagszövetségeinek kétharmada már a koedukáció elvén működik.

Feröeri lánycserkész emlékbélyeg

Agnes Baden-Powell